Óra

Naptár

szeptember 2016
hkscpsv
1234
567891011
12131415161718
19202122232425
2627282930

Belépés

Mai látogatóink

Oldalainkat 66 vendég és 0 tag böngészi

Bak rövid története

Bevezetés

Bak község Zala megye földrajzi középpontjában, a 74-es és 75-ös főközlekedési útvonalak csomópontja közelében helyezkedik el, a megyeszékhelytől délre 13 kilométerre. Göcsej, mint földrajzi kistáj és egyben néprajzi tájegység keleti határa a falu mellett folyó Felső-Válicka patak. Keleti irányból a Válickát átlépve lép be az utazó Göcsejbe, emiatt is nevezik a települést „Göcsej kapujának”. Az erdőkkel övezett szelíd dombok között észak-déli irányban terül el a község, mely a Zalaegerszeg-Nagykanizsa útvonalról az utazó számára kellemes látványt nyújt.

A falu területe az őskortól lakott hely, ezt bizonyítják az ismert rézkori, avar, római és honfoglalás-kori lelőhelyek.

Középkori virágzás

Írott forrásokban az Árpád-korban már találkozunk a nevével. Az 1139-ben kelt csatári alapítólevélben Boc települést említettek. Majd 1239-ben baki várjobbágyok birtokeladása révén maradt fent a település neve. 1262-ben ugyancsak a baki várjobbágyok földjét IV. Béla király elcserélte a pannonhalmi apáttal Szigliget váráért, majd ezt követően a település a zalavári apátság birtokába került. Az 1341-47. között készült 1024-re visszadátumozott második zalavári alapítólevélben ugyanis már „magnum Bok” néven szerepel. Az 1333-34-es tizedjegyzék Bertalan nevű papot említett, aki 40 széles dénárt, 3 garast és 13 gráci dénárt fizetett.

A XV. században élte a település a középkorbeli fénykorát: mezővárosként országos vásárt és hetipiacot tartottak itt.

1446. december 30-án Bakon keltezték Hunyadi János kormányzónak azt a levelét, melyben Zala megyét helyi hatalmaskodási ügyben igazságszolgáltatásra kötelezte.

1490-ben Mátyás király utasítására a kapornaki konvent elé idézték tanúként Györgyöt, Bak plébánosát is.

A település „Nagbak” néven szerepel Magyarország első fennmaradt térképén, a Lázár deák által készített, 1528-ban megjelent Tabula Hungariae-n.

1549-ben 35 és fél portát vettek számba Bakon, ezzel a megye 36 mezővárosa közül a közepesen népesek közé tartozott. 

Az országos vásárokat is tartó egykori egyházas és vámhely a török korban nagy mértékben elpusztult. Valószínűleg teljesen nem néptelenedett el, de temploma és egyéb épületei teljesen romba dőltek.

A Veszprémi Egyházmegyében az 1554-ben készült első fennmaradt egyházlátogatási jegyzőkönyv is említi Bakot, mely akkoriban a novai esperesi kerülethez tartozott. A jegyzőkönyv rövid bejegyzése alapján nem volt jó helyzetben plébánosa, Pál: minden megbecsülés híján volt, a lakosok nem jelentek meg (misén), ráadásul a templom tető nélkül állt és nem volt temető sem.

Birtokosok

Nagybak a XIV. század derekán a zalavári apátság tulajdonában volt, valószínűleg a pannonhalmi apátságtól szerezte meg, melynek birtokaitól messze esett. Azonban a zalavári apát sem tudta jól kezeltetni, s ezért a peleskei (ma Pölöske) Ördög család őseinek, az Ákos nembeli István és Ákos mestereknek adta bérbe 20 márka, 6 kövér disznó és egy „jó bunda bér” fejében.

XV. században Bak a tartozékaival együtt Zsigmond király kezére került, aki aztán a flórenci Bardi Onofriusnak adományozta. 1430-ban Bajmóc váráért visszacserélte és visszaadta érdemei jutalmazására Ördög Miklósnak.

1659-ben I. Lipót Pölöskét és tartozékait, így Bakot is Nádasdy Ferencnek adományozta.

A Wesselényi-összeesküvésben való részvétele miatt fej- és jószágvesztésre ítélték gróf Nádasdy Ferenc országbírót, királyi helytartót. Az ítéletet 1671-ben végrehajtották, a grófot kivégezték, vagyonát lefoglalta a királyi kincstár. Ezekből válogatva vásárolta meg 1676-ban Széchényi György kalocsai érsek az egervári, szentgyörgyvári és a pölöskei uradalmat a kamarától 33 300 forintért.

Innentől kezdve a falu a Széchényi család birtokában volt. A család híresebb tagjai közül Széchényi Ferenc gróf, majd 1821-től Széchenyi István volt a birtokosa. Tőle idősebb fia, Széchenyi Béla gróf örökölte, majd az ő 1918-ban bekövetkezett halála után ifjabb leánya, Széchenyi Hanna (gróf Károlyi Lajosné) tulajdonában volt 1945-ig.

A templom építése

A község hívei a közelben található Csatár ősi templomába jártak misére. Ennek az állapotnak akart véget vetni Széchényi Ferenc gróf, 1820-ban bekövetkezett haláláig azonban nem sikerült a templom építését elkezdeni. Fiai közül a pölöskei hitbizományhoz tartozó Bak községet a későbbi legnagyobb magyar, Széchenyi István nyerte el 1821. január 13-án egy sorshúzás útján. Bár csak 3 ízben járt személyesen az itteni birtokain (1821-ben és 1828-ban kétszer), a templom építését mégis szívén viselte. 1821 február 22-én Bécsben írt levelet Perlaki Somogy Lipót szombathelyi püspöknek: „Istenben boldogult Édes Atyámnak szándéka vala Bakkon, a’ hol már régenten Plébánia volt, újra Lelki Pásztort fundálni, de a szomorú halál Eötet ezen akarattyának végre hajtása előtt tőlünk elragadta… Így tehát elfelejthetetlen Édes Atyám kívánságát én is szentül akarom tellyesíteni”

Levelében a gróf arra kérte a főpásztort, hogy támogassa a Zala megyei Bak faluban, amely az ő zalai birtokaihoz tartozik, egy új plébánia felállítását és egy plébániatemplom építését. Bak ugyan a Veszprémi Egyházmegyéhez tartozott és tartozik ma is, de a felállítandó plébánia terve a szombathelyi püspökséget is érintette. Mivel Bakon a hívek száma nem volt olyan magas, hogy egy plébánost eltarthatott volna, ezért a gróf a Zala megyei birtokaihoz tartozó másik faluját, Tüttöst, fíliaként szerette volna a leendő baki plébániához csatoltatni. Ezzel a felvetéssel Széchenyi tehát nem kevesebbet kért, minthogy a szombathelyi püspök egy falut – a nemes cél érdekében – engedjen át a Veszprémi Egyházmegyének. Tüttös (ma Baktüttös) ugyanis a Szombathelyi Egyházmegye (zala)tárnoki plébániájának fíliája volt, Bak pedig a veszprémi egyházmegyés Csatárhoz tartozott.

Jó szándékban nem volt hiány: mind a veszprémi, mind a szombathelyi püspök támogatta Széchenyi kérését. Somogy püspök kész volt Tüttös falut a nemes cél érdekében a Veszprémi Egyházmegyének Széchenyi pedig hajlandó lett volna a plébános megfelelő eltartását biztosítani. A plébániaalapítás mégsem történt meg. Valószínűleg jelentősen akadályozta a terv megvalósítását, hogy időközben mind a két támogató főpásztor, a veszprémi püspök és Somogy Lipót is meghalt.

Bár akkor plébániát nem állítottak fel, 1824-re a templom felépült.

A késő barokk stílusú, szabadon álló, poligonális szentélyzáródású egyhajós templom déli homlokzata előtt áll egyetlen tornya. Egyszerű berendezése a 19. század közepére datálható. A főoltáron a védőszent: Paolai Szent Ferenc szobra áll, a szentélyben elhelyezkedő két mellékoltáron Jézus és Szűz Mária szobra látható.

Az 1 manuálos, 7 regiszteres orgonát 1898-ban Bencz György építette, az 1950-es évekig működött. Ezután 2009-ig egy harmóniummal kísérték a szertartásokat, akkor került sor egy használt orgonaszerkezet beépítésére. A templom a 20. század folyamán 3 nagyobb felújításon esett át: 1932-39-ben, 1954-ben és 1995-ben. A legnagyobb mértékű átalakítása az 1954. évi volt: ekkor nagyobbították meg az ablakokat, valamint ebben az évben festette a ma is látható faliképeket Laczkó Gyula.

A középkori eredetű plébánia újraalapítására 1945-ben került sor. Rövid veszprémi püspöksége idején Mindszenty József ekkor nevezte ki Bak plébánosává Pajtényi Bélát (1922-1999.), aki egyedülálló módon csaknem 50 évig szolgált a településen. 1999. december 20-án helyezték örök nyugalomra egyetlen állomáshelyén. A templom mai formáját az ő idejében nyerte el, ő építette a plébánia jelenlegi épületét is.

1945 után

A második világháború után a település fejlődésnek indult, amely egyrészt a környező majorokból az egykori uradalmi cselédség betelepülése, majd az Állami Gazdaság létrehozása révén a lakosság jelentős mértékű növekedésével járt. Az 1970-es években két új utcát is nyitottak, az általános iskola körzeti feladatot látott el. A lakosság létszáma az 1980-as évek végére megközelítette a 2000 főt, amely az aprófalvas Zalában már nagynak számít. Az országos demográfiai folyamatok azonban nem kerülték el Bakot sem: az 1980-as években nyitották az utolsó új utcát, de ezzel párhuzamosan megkezdődött a népesség csökkenése, mely az ezredfordulót követően 1700 fő alá esett vissza.

A rendszerváltást követően a legnagyobb munkáltató, a Baki Állami Gazdaság megszűnésével a község lakosságának nagy része Zalaegerszegre ingázik, bár jelentősnek mondható a helyi vállalkozások munkahelyteremtő szerepe is.

Közigazgatásilag a zalaegerszegi járáshoz tartozott. 1948. augusztus 1-én nagyközséggé szervezték. 1969. július 1-től a szomszédos Sárhida községgel közös tanácsot szerveztek, így kivált a bocföldi körjegyzőségből. 1991. január 1-től működött Bak-Sárhida Községek Körjegyzősége. 2013. január 1-től a jogszabályi előírások miatt Bak, Bocfölde és Sárhida közös önkormányzati hivatalt hozott létre Bak székhellyel.

Összeállította: Farkas Tamás

Magyarország hőtérképe

Hőtérkép

Magyarország felhőképe

Felhőkép

Magyarország széltérképe

Széltérkép